Az Almásy-kúria története

1612-ben iktári Bethlen Gábor erdélyi fejedelem söványházi Móricz Mártonnak adományozta a sarkadi uradalmat, amely Sarkad, Sarkadőssi, Remete, Köte-Gyán, Ant, Kötetarcsa, Medgyes és Tarcsa falvak és puszták egészét vagy egy részét foglalja magában. Később a kisrédei Rhédey család kapott fejedelmi adományt a helységre. A török hódoltság után az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) jogkörét a Szepesi Kamara vette át ezen a környéken, amelynek az volt az álláspontja, hogy Sarkadnak nincs olyan birtokosa, amely okiratokkal tudná igazolni tulajdonjogát, következésképpen a település a királyi rendelkezés alá esik, tulajdonjoga pedig a kincstárat illeti meg. Sarkad mezőváros azonban azt állította, hogy nem volt földesura, mivel a kiváltságos, ún. "kishajdú városok" közé tartozott. Ugyanakkor a Rhédey család szintén igényt támasztott a tulajdonjogra a korábbi fejedelmi adomány alapján. Végül hosszú jogvita kezdődött egyrészt a Rhédey család és Sarkad között - mivel a mezőváros a nemesi család birtokadományát is törvénytelennek tartotta -, másrészt a Szepesi Kamara és Sarkad között. Végül 1749. május 13-án siklósi Andrássy (I.) Zsigmond kapta meg Sarkadot Mária Terézia királynő adományaként. Amikor 1794 táján Andrássy (II.) Zsigmond elhunyt, kihalt a siklósi Andrássy família férfiága, a családi birtokok pedig - a família nőtagjainak a kártalanítás mellett - visszaszállt a koronára. Rövid kamarai kezelés után, 1799. szeptember 24-én zsadányi és törökszentmiklósi Almásy (II.)Ignác kapott királyi adománylevelet a kincstártól megvásárolt sarkadi és kétegyházi uradalmakra. Almásy az előző birtokos siklósi Andrássy família egyik nőtagjának, Andrássy Klárának az unokáját, semsei Semsey Annát vette feleségül, minden bizonnyal ez is jelentős szerepet játszott az adományozásban. Almásy (II.) Ignác fényes pályát futott be, 1773-ban jászkun alkapitány, 1779-ben jászkun főkapitány, 1789-ben hétszemélynök, 1795-ben Bars vármegyei főispán, 1796-ban a nemesi felkelősereg brigadérosa, 1811-ben az udvari kamara elnöke, 1812-ben pedig Temes vármegyei főispán és temesi gróf lett, majd 1822-ben alkancellárá nevezték ki, a tisztségét 1826-ig töltötte be. A gróf idős korában - a közélettől visszavonulva - Bécs melletti mariaenzensdorfi kastélyában élt. A zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család régi nemesi família volt, nemességét 1677-ben erősítette meg I. Lipót király, aki ekkor új címereslevelet is adományozott az Almásyaknak. A család vagyonát és tekintélyét Almásy (I.) János alapozta meg, aki 1677-től a királyi tábla jegyzőjeként, 1693-tól pedig Heves-Külső-Szolnok vármegye alispánjaként működött. A földbirtokos igen jelentős vagyont gyűjtött, számosuradalmat vásárolt meg. Almásy (I.) János 1704-ben bekövetkezett halálakor fiára, Almásy (II.)János jászkun főkapitányra, hétszemélynökre szállt vagyona, akinek a fiaival a família három ágra szakadt, közülük mindhárom ág megkapta később a grófi címet.Almásy (I.)Ignác tábornok 1771-ben kapott magyar grófi rangot Mária Teréziától, így ő lett a család idősebb grófi ágának a megalapítója. Bátyja, Almásy (I.) Pál fiát, (II.)Ignácot - a sarkadi birtokszerzőt - 1815-ben emelte grófi rangra I. Ferenc király, így tőle származik a középső grófi ág. 1910-ben (I.) Pál és (I.) ignác öccsétől, Almásy Antaltól származó ág is grófi címet szerzett az ükunoka, Almásy (IV.) Pál révén, ez volt az ifjabb grófi ág. Sarkad a középső grófi ág tulajdonát képezte, amely Almássy (I.) Pál jászkun főkapitánytól, hétszemélynöktől, Heves-Külső-Szolnok vármegyei országgyűlési követtől származott. Amikor Almásy (II.)Ignác 1815-ben megkapta a grófi címet, az uralkodó a "sarkadi" előnevet adományozta a família ezen ágának, a családtagok azonban később is az eredeti "zsadányi és törökszentmiklósi" előneveket használták. A gróf a sarkadi, a kétegyházai és a gyulavári birtokaiból 1821-ben elsőszülöttségi hitbizonyítványt alapított. A sarkadi kúriát Almásy (II.) Ignác építette fel 1829-ben, az épületet klasszicista stílusban emelték. A kúriában kápolnát is kialakítottak, a püspök Király Antalt nevezte ki a "a parochia első papjává", az első szentmisét 1829. november 8-án tartották a kápolnában. A gróf egy vadaskertet is létesített a településen. Almásy (II.)Ignác 1840-es halála után fia, Almásy (I.) Alajos cs. kir. kamarás örökölte a kétegyházai-sarkadi-gyulavári hitbizományt. Almásy 1807-ben Heves-Külső-Szolnok vármegye országgyűlési követe, 1809-ben a Békés vármegyei nemesi felkelőcsapatok parancsnoka, őrnagya volt. 1810-től rövid ideig az udvari kancellárián töltött be titkári állást. A gróf Kétegyházát tette meg székhelyévé, innen irányította az uradalom gazdálkodását. Az 1848-49-es szabadságharc idején, 1849 augusztusában a kúriában szálltak meg Nagysándor József, Knézich Jenő és lovag Poeltenberg Ernő honvéd tábornokok, aradi vértanúk, valamint Degré Alajos százados, író és gróf Teleki Sándor ezredes, nagybirtokos. Almássy (I.) Alajos fiatalabb fia Almásy (I.) Dénes 1848-49-ben a honvédseregben főhadnagyként szolgált, majd a világosi fegyverletétel után az oroszok által Sarkadra kísért honvédeknek szállást nyújtott, és biztosította az ellátásukat is. 1850. augusztus 7-én az Almásy família nemzetségi gyűlést tartott, amelyen felosztották a család egyes ágai között az addig közös kezelésben tartott vagyonrészeket. A Törökszentmiklóson megtartott nemzetségi gyűlésen 12 számon tartott és elismert (grófi és nemesi) Almásy ág képviselői gyűltek össze. A birtokfelosztást több minden indokolta: a család egyes tagjainak az 1820-as évektől egyre nagyobb mértékeket öltő eladósodása, az 1840-es évektől évtizedeken át húzódó csődperek, valamint a leányági örökösök egyre hangosabbá váló követelései. A gyűlésen egyenlő értékű részekre osztották fel a birtokokat, majd sorshúzás útján eldöntötték, hogy ki lesz az egyes birtoktestek tulajdonosa. Ezután az Almásy (I.) Páltól származó középső grófi ág rendelkezett a családi vagyon legnagyobb részével, tulajdonukat képezte később a szenttamási, a kétpói, a gyulai, a gyulavári, a sarkadi, a kétegyházai, a pásztói, a felsőpetényi, a garanyi és a tarnazsadányi kastély is.Almásy (I.) Alajos 1850-ben - egyes források szerint Sarkadon, más források szerint Kétegyházán - bekövetkezett halála után idősebb fiára, Almásy (I.) Kálmánra szállt a hitbizomány, a fiatalabb fiú, Almásy (I.) Dénes pedig Pásztót kapta meg. (I.) Kálmán gróf fiatal korában katonatisztként szolgált, huszár kapitányként szerelt le a hadseregből. 1848-ban Békés és Bihar vármegyékben nemzetörséget szervezett, amelynek ő lett a parancsnoka. A gróf a sarkadi felsőbb népiskolának 28 katasztrális hold földet adományozott, a sarkadi árvaház javára pedig alapítványt létesített. Az 1861-66-os II. katonai felmérés térképén jól látható a kúria téglalap alakú épülete, amelynek udvari oldalán középrizalit (azaz a kocsialáhajtó) lép ki a fal síkjából. Az udvaron egy melléképületet, a kúria mögött parkot jelöltek. Almásy és a családja 1888-tól a gyulai kastélyban lakott, amely Wenckheim Stefánia Mária grófnővel kötött házassága révén került a gróf tulajdonába. (I.) Kálmán gróf 1893-ban 12965 katasztrális holdnyi földterülettel rendelkezett Sarkad határában. Almásy (I.) Kálmán 1898-as halála után a kétegyházai-sarkadi-gyulavári hitbizományt legidősebb fia, Almásy (III.) Dénes cs. és kir. kamarás kapta meg, a harmadik fiú Almásy (I.) Imre országgyűlési képviselő, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei főispán, az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke pedig a szenttamási birtokot örökölte. Almásy (III.) Dénes birtokossága idején, a XX. század első negyedében átalakították és kibővítették a kúriát, a kerti oldalon ekkor épült az art deco-t idéző díszítőelemekkel ellátott középrizalit, és a jobb oldali oldalhomlokzathoz is ekkor csatolták az egy tengely szélességű - szintén az art deco-t idéző díszítőelemekkel ellátott - bővítményt. Sőt, az archív lépek tanúsága szerint a főhomlokzatnak a kocsialáhajtótól jobbra húzódó homlokzati szakaszát is átalakították, új ablakokat helyeztek el rajta, és az art deco-t idéző díszítőelemekkel látták el. Utóbb ezt a részt egy renoválás során visszaállították eredeti klasszicista formájában.

Szabadon álló, földszintes, megközelítően téglalap alaprajzú épület. A kúria egyenes záródású ablakai kereteltek, alattuk könyöklőpárkány és - a főhomlokzaton - táblás köténydísz látható. A kúria sarkait több helyen lizéna díszíti, az épületen főpárkány fut körül. A főhomlokzat 4+(1+A+1)+4 tengelyes, középrésze előtt 2-2, a széleken kettőzött posztamensről induló toszkán oszlopon nyugvó kocsialáhajtó áll. A kocsialáhajtó alatt nyíló keretelt ajtó felett félköríves fölülvilágítót alakítottak ki, az ajtó két oldalán lévő ablakok alatt könyöklőpárkány és vakolattükrüs köténydísz, felettük egyenes szemöldökpárkány látható. A kocsialáhajtó alatti nyílásokat pilaszterek keretelik. A hátsó homlokzat 4+2+4 osztású, középen igen erősen előrelépő, 2 tengelyes rizalt áll. A későbbi bővítés eredményeként kialakított rizalitot mindhárom oldalán gazdag - koncentrikus körökből, vonalakból, valamint ezek kombinációjából álló - geometrikus díszítéssel látták el. A középrizalit mellett kétoldalt húzódó homlokzati szakaszok az eredeti klasszicista díszítést őrzik, itt az ablakok felett félköríves szemöldökpárkány látható, alatta lunettás díszítést alakítottak ki. Az ablakok felső széle magasságában vállpárkány húzódik. A bal szélén lévő bővítményen szintén látható egy félköríves szemöldökpárkány, ablak azonban már nincs alatta. A bal oldali oldalhomlokzatot részben átalakították, napjainkban egy ajtó és egy pinceajtó nyílik rajta. A jobb oldali oldalhomlokzat a későbbi bővítés eredménye, 5 tengelyes, díszítése megegyezik a hátsó homlokzat középrizalitjának a díszítésével, itt azonban a faltükörben elhelyezett ablakok könyöklőpárkánya alatt fogazatos díszítés is látható. Az archív képek tanúsága szerint a jobb oldali oldalhomlokzat díszítése - az egy tengelynyi szélességgel történt kibővítése előtt - megegyezett a hátsó homlokzat ma is látható klasszicista díszítésével. A kúriát kontyolt nyeregtető fedi, az épület teljesen alápincézett.

1917-től a grófi család már csak a kúria egyik részét használta, másik részét bérbe adta a Magyar Föld Rt.-nek, amely a sarkadi Almásy-birtokok bérlője volt. 1911-ben (II.) Dénes gróg 12970 katasztrális holddal rendelkezett Sarkadon, a földbirtokos ekkor a gyulai kastélyban lakott. 1925-ben Almásyt más a gyulavári kúria lakójaként tüntették fel, ekkor itteni birtokának legnagyobb részét a Magyar Föld Rt. bérelte. 1935-ben szintén az Rt. bérelte a gróf 9143 katasztrális holdas birtokának nagyobb részét. A kúria egy részét 1918-25-ben az I. világháborúban megsérült katonák utókezelő kórházaként hasznosították, ekkor már csak néhány szobát használt a grófi család ritka itt tartózkodása idején. 1925-35-ben az épületet vadászkastélyként hasznosították, 1935-44-ben pedig csendőrlaktanya volt benne. Almásy (III.) Dénes 1940-ben bekövetkezett halála után idősebb fia, Almásy (II.) Alajos tulajdonába került a hitbizományi uradalom. A gróf országgyűlési képviselőként működött, állandó jelleggel Kétegyházán lakott. A földbirtokos 1945-ben öngyilkos lett, öccse, Almásy (III.) Károly a világháború kitörése után Angliában maradt. 1945-ben az államosított kúriában alakult meg a sarkadi MADISZ. Az épületben 1953-ban általános gimnáziumot helyeztek el, 1981-ben a Sarkadi Postaforgalmi Szakközépiskola működött a kúriában. Az egykori kapusházat a tornaterem építésekor lebontották. Napjainkban az Ady Endre-Bay Zoltán Középiskola és Kollégium könyvtára található az épületben, valamint helyet kapott az Ady-gyűjtemény, iskolatörténeti- és postatörténeti-kiálíítás is.

Forrás: Magyar kastélylexikon: Békés megye kastélyai és kúriái, Virág Zsolt

 

 

Belépés

 

60 éves a sarkadi középiskola

Tablók

 

 Támop 3.1.7. - Mintaközvetítés az Ady Endre -Bay Zoltán Középiskola és Kollégiumban


Leonardo da Vinci program

Képzéseink

Tanulmányi versenyek 2012.  


Új Magyarország FEJLESZTÉSI TERV

Képzés, tudás, oktatás a sarkadi Ady Endre - Bay Zoiltán Középiskola és Kollégiumban

 Képzés, tudás, oktatás a sarkadi Ady Endre - Bay Zoltán Középiskola és kollégiumban

ECL

 

CISCO

 

Almásy kúria

 

Média galéria